2012. december 1., szombat

Vizvári Mariska szakácskönyve



A KÖNYV KIADÓJÁNAK ELŐSZAVA

„Csaknem egy esztendeje szerkesztőségünkben valaki a következő történetet mesélte el:
„Egy ismerősöm lánya férjhez ment. A mama összeszedte háztartásának nélkülözhető darabjait: edényeket, tányérokat, evőeszközöket, néhány lepedőt, törülközőt és egyebeket, hogy a fiatal párt a kezdet nehézségein átsegítse. A lány a csomagolásnál egy könyvet tett az előkészíteti holmi tetejére azzal a szándékkal, hogy azt is magával viszi.
Hosszú vita kezdődött. A lány hivatkozott csekélyke ismereteire a főzés terén, az anyai szeretetre, a jóindulatra, örök hálájára és mindenre, ami eszébe jutott, de a könyvet mégsem kapta meg. Inkább adok még edényt vagy ágyneműt, de ezt a könyvet nem, mondta a mama. így a szépen induló akció csaknem veszekedéssel végződött."
A könyv Vízvári Mariska szakácskönyve volt.
Mi az oka annak, hogy ebben a műfajban egy-egy könyv maradandónak, időtállónak bizonyult ? Generációk kedves könyve lesz, amely féltett kincsként száll anyáról leányra.
Az, hogy receptjei jók, használhatók, elkészítésük öregbíti a háziasszony hirét-nevét önmagában kevés, hiszen a megjelent és megjelenő szakácskönyvek többsége is használható recepteket közöl.
Nem nehéz válaszolni a kérdésre, csak el kell olvasni Vízvári Mariskának, a nagy művésznőnek és nem különben országos hírű háziasszonynak könyvét.
Könyvének minden sorából az asszony szól az asszonyhoz, a tapasztaltabb társ a kevésbé tapasztalthoz nem előadói emelvényről, hanem baráti beszél­getésben.
Én ezt így csinálom, azt úgy szokták elkészíteni, emezt ajánlom, mert igen finom, bár kissé drága ... és így tovább.
ízes magyarság, egyéni báj, az abszolút hozzáértésből fakadó tekintély testi ezt a hasznos, igen hasznos könyvet élvezetes olvasmánnyá, nemzedékek kincsévé.
Ügy gondoljuk, jó szolgálatot teszünk a magyar háziasszonyoknak, ha ismét kiadjuk Vízvári Mariska könyvét.
Külön köszönettel tartozunk az elhunyt művésznő családjának, akik rendelkezésünkre bocsátották Vízvári Mariska hátrahagyott írásait és így lehetővé vált, hogy bővítsük az egyébként is terjedelmes anyagot.
A Kiadó"

És mennyire igaza van a Kiadónak, "Könyvének minden sorából az asszony szól az asszonyhoz, a tapasztaltabb társ a kevésbé tapasztalthoz nem előadói emelvényről, hanem baráti beszél­getésben." talán ezért is érzem a legjobbnak, ha a művésznőtől ragadott recepteket szóról szóra jelenítem meg, mindössze annyi változtatással, hogy a szükséges hozzávalókat külön is felsorolom a könnyebb átláthatóság kedvéért.

Nagymamám is meglehetősen sokat forgatta ezt a könyvet 45 év alatt ez látszik minden lapján, de ettől csak még nagyobb öröm számomra olvasni, használni.
Szinte érzem az ételek illatát és látni vélem a Nagymamámat, amint húslevest főz, "ízes" csirkét süt, egy Erzsébet napra a családnak és krémeslepényt  vagy diós, mákos kosárkát süt , hogy az öt unokája kikenhesse a hasát vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése