Flódni, ahogy én készítem

Januárban még sosem tudom elengedni a karrácsonyt.Tudom, hogy vízkereszt, meg farsang és fánk meg lekvár, de akor sem, így maradnak még egy kicsit a karácsonyi ízek a konyhában.

Ismét egy régi jól ismert süteményt hozta, de a magam módján készítve, mert a kallszikus verzió bort tartalmaz, amit én nem használok, sem édességben, sem ételben, sem pohárban.

Hozzávalók:

Tészta 25x35 cm tepsihez:

750 g liszt,

375 g margarin,

75g zsír,

75g cukor,

3 tojás sárgája,

1,5 dl tej,

só,

Töltelékek:

Mákos:

30 dkg darált mák,

3 dl tej,

2,5 dkg vaj,

20 dkg cukor,

5 dkg mazsola,

reszelt narancshéj.

Diós:

30 dkg darált dió,

20 dkg cukor,

1 tojás sárgája,

3 dl tej

5 dkg mazsola,

2 tk vanília aroma

Almás:

1 kg kásás alma,

10 dkg cukor,

fahéj,

1 dl tej

Szilvalekvár

A lisztet, a margarint, a zsírt, a cukrot és a sót elmorzsolom, hozzáadom a tojás sárgákat és a tejjel könnyen nyújtható tésztává gyúrom amit pihenni hagyok a hűtőbe míg elkészítem a töltelékeket.

A töltelékek készítésekor a tejet felmelegítem nem túl forróra. A máknál a hozzávalókat a tejbe keverem és egy kicsit összefőzöm. A diónál is hasonlóképp járok el, de a tojás sárgát akkor keverem a töltelékbe, ha már egy picit meghűlt. Az alma tölteléknél, a hámozott reszelt almát a nem túl meleg tejbe teszem és megpárolom, ha túl lucskos egy kicsit kinyomkodom egy szűrő segítségével.

A tészta eddigre már jól kipihente magát a hűtőbe, ekkor 5 egyenlő részé osztom és vékonyan kinyújtom. Az elsővel a tepsi alját kibélelem, erre egy sor mák tölteléket rakok, ráhelyezem a következő tésztalapot.

A második réteg a párolt alma, majd ismét egy réteg tészta amire jöhet a dió töltelék. A dió után ismét egy tészta réteg amit vastagon megkenek jóféle házi szilva lekvárral, ha lehet vörös szilvából főtt legyen, mert az kellemes savanykás.

Az utolsó tésztalap tetejét megkenjük tojássárgájával és lassú tűzön aranybarnára sütjük. Igazából szépen szeletelni csak másnap lehet, na de ki tudja azt kivárni?:)

Parányi varázslat - egy falat Karácsony

 

Évek óta az egyik legnagyobb kedvenc a családba ez a csemege, s mivel ilyenkor nálam a karácsonyi hangulat még elég erősen jelen van nem tudok várni még 11 hónapot, hogy ez a recept újra aktuális legyen, ezért megosztom most. 

Remélem senki sem bántódik meg, hogy egy ennyire tradícionális zsidó édességet, ízeiben őrizve (legalábbis remélem), de kicsit más fizimiskával készítek el.

Egyszer régen nagyon régen, volt egy szuper csoport a facebookon, összefogva jó sok gasztrobloggert. Egy karácsonyi angyalkázás alkalmával Limarától ezt a csodás sütit kaptuk ajándékba. Olyan illata volt a csomagnak, hogy a postás egészen biztos csorgó nyállal kézbesítette.

Csodás, mintha az egész karácsonyt egyetlen falatka süteménybe csomagolnánk.

Sokszor készítettem azóta ajándékba, de egy kicsit megváltoztattam a formáját, hogy az ajándéknak szánt "ipari" mennyiséggel hamarabb elkészüljek és valóban egy falatka karácsony legyen minden darabja.

Az eredeti receptet Fűszeres Eszter blogjáról a Fűszer és lélekről vettem, amit idén sajnos nem találtam meg, így tisztességesen nem tudom lehivatkozni (elnézést kérek ezúton is).

 

A tészta hozzávalói:

500g puha vaj (vaj, de tényleg, a margarin itt véletlenül sem opció)

500g krémsajt (nálam mascarpone)

250 g cukor 

800 g liszt (az eredeti recept kevesebbet ír, nekem ennyivel vált be)

6 g só 

 

A tésztát géppel gyorsan összedolgozom, majd fóliába csomagolom és egy éjszakára a hűtőbe teszem, ha nagyon előre akarok dolgozni akkor akár 2-3 éjszakára is.

A tölteléknek szánt aszalványokat szintén már napokkal előbb összekészítem, felaprítom és lefagyasztom, hogy a sütés napján ezzel se kelljen már foglalkozni. 

200 g aszalt szilva

200 g aszalt sárgabarack

200 g aszalt vörösáfonya

100 g mazsola

200 g mandula forgács

 

Szükségünk lesz még baracklekvárra, nálunk kb 900 g fogyott, de ez ízlés kérdése, fahéjra és kristálycukorra, ami szintén ízlés kérdése.

A sütés napján, a sütőt előmelegítem, a tepsiket kibélelem sütőpapírral, általában egyszerre 4 tepsivel szoktam dolgozni, hogy vetésforgóba mehessen a sütés.

A tésztát 4 részre osztom és mindig csak egy darabot veszek elő a hűtőből, amivel igyekszem a lehető leggyorsabban dolgozni.

Erősen lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtom, igyekszem elérni, hogy legalább 20-22x48-50 cm legyen és kb 2 mm vastag (nem tévedés). Ezt a lapot körbe vágom, hogy szépek legyenek a szélek, majd 2 db 10 cm széles csíkra vágom. A csíkok közepét megkenem baracklekvárral, megszórom az aprított aszalvánnyal majd a fahéjas kristálycukorral. Két oldalról a tésztaszéleket a töltelékre hajtom, a hajtást alulra fordítom és a csíkokat háromszögekre darabolom. Egy rúdból kb 20 háromszöget vágok, tepsire sorakoztatom, minden szögecske tetejére teszek egy negyed kávéskanál fahéjas cukrot és mér mehet is a sütőbe kb 15 percre, de csak közepes fokozatra visszavet sütőbe.

Sokáig elállna, ha lenne aki ellenáll neki.

  

Karácsonyi kedvenc - Linzer

Az ünnep közeledtével igyekszem felhalmozni - már amenyire a nassolók engedik - némi sütemény készlete, hogy mindig legyen mihez nyúlni és az ünnep tényleg békésen teljen. 

850 g liszt

250 g porcukor

500 g vaj

6 g só

1 csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

150 g tejföl

A hozzávalókat hidegen, gyors mozdulatokkal összedolgozom és jól befóliázva 2-3 napra hütőbe teszem.

Követlenül sütés elött veszem csak elő a tésztát, akkor sem az egészet, hanem csak annyit ameit épp eltudok nyújtani egyszerre. Gyorsan kell dolgozni, mert hamar lágyul a tészta. 

Vékonyra, nagyon nagyon vékonyra nyújtom kb 3 mm, kiszaggatom párosával. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom és forrósütőben kb 5 percig sütőm, a teteje még szinte fehér, az alja épp, hogy színt kap és már kász is. Gyorsan sül nagyon résen kell lenni. 

Amikor mind kisült jöhet a töltés, ízlés szerinti ízű és mennyiségű lekvárral, nálunk a klasszikos baracklekváros verzió a menő, kb egy kávéskanálnyit szoktam tenni a két tésztalapocska közé, tálcára sorakoztatom és egy órát hagyom pihenni, majd mennek a sütisdobozba, már ami túlélte a családot.