Januárban még sosem tudom elengedni a karrácsonyt.Tudom, hogy vízkereszt, meg farsang és fánk meg lekvár, de akor sem, így maradnak még egy kicsit a karácsonyi ízek a konyhában.
Ismét egy régi jól ismert süteményt hozta, de a magam módján készítve, mert a kallszikus verzió bort tartalmaz, amit én nem használok, sem édességben, sem ételben, sem pohárban.
Hozzávalók:
Tészta 25x35 cm tepsihez:
750 g liszt,
375 g margarin,
75g zsír,
75g cukor,
3 tojás sárgája,
1,5 dl tej,
só,
Töltelékek:
Mákos:
30 dkg darált mák,
3 dl tej,
2,5 dkg vaj,
20 dkg cukor,
5 dkg mazsola,
reszelt narancshéj.
Diós:
30 dkg darált dió,
20 dkg cukor,
1 tojás sárgája,
3 dl tej
5 dkg mazsola,
2 tk vanília aroma
Almás:
1 kg kásás alma,
10 dkg cukor,
fahéj,
1 dl tej
Szilvalekvár
A lisztet, a margarint, a zsírt, a cukrot és a sót elmorzsolom, hozzáadom a tojás sárgákat és a tejjel könnyen nyújtható tésztává gyúrom amit pihenni hagyok a hűtőbe míg elkészítem a töltelékeket.
A töltelékek készítésekor a tejet felmelegítem nem túl forróra. A máknál a hozzávalókat a tejbe keverem és egy kicsit összefőzöm. A diónál is hasonlóképp járok el, de a tojás sárgát akkor keverem a töltelékbe, ha már egy picit meghűlt. Az alma tölteléknél, a hámozott reszelt almát a nem túl meleg tejbe teszem és megpárolom, ha túl lucskos egy kicsit kinyomkodom egy szűrő segítségével.
A tészta eddigre már jól kipihente magát a hűtőbe, ekkor 5 egyenlő részé osztom és vékonyan kinyújtom. Az elsővel a tepsi alját kibélelem, erre egy sor mák tölteléket rakok, ráhelyezem a következő tésztalapot.
A második réteg a párolt alma, majd ismét egy réteg tészta amire jöhet a dió töltelék. A dió után ismét egy tészta réteg amit vastagon megkenek jóféle házi szilva lekvárral, ha lehet vörös szilvából főtt legyen, mert az kellemes savanykás.
Az utolsó tésztalap tetejét megkenjük tojássárgájával és lassú tűzön aranybarnára sütjük. Igazából szépen szeletelni csak másnap lehet, na de ki tudja azt kivárni?:)
